Konferencia 2018

Varázsmagok

Hallgattam a konferencián a tanítványaim előadásait: értelmileg akadályozott fiataloknak, szorongó gyerekeknek, tanulási nehézséggel küzdő csoportoknak, onkológiai és kardiológiai betegeknek, szenvedélybetegeknek, kamaszoknak, időseknek, szakmunkástanulóknak, egyetemistáknak vagy segítő foglalkozásúaknak tartanak rendszeresen meseterápiás foglalkozásokat. Van, aki gyászban segít, mások egyéni terápiában, családterápiában, mélyszegénységben, örökbefogadáskor vagy halmozottan sérült gyerekek családjában... Abban hasonlítanak egymáshoz, hogy amikor a tanítványaim lettek, alig tudtak valamit a mesékről, most pedig a legnehezebb terepeken dolgoznak mesékkel. Immár 827-en vannak szerte az országban és azon túl.
Hallgattam őket, potyogtak a könnyeim, és eszembe jutott róluk egy történet...

"Egyszer egy nagy tudású Mester az egyik tanítványához utazott pihenni. Amikor eljött a búcsú ideje, a Mester egy zsák gabonát adott neki, és azt mondta, hogy ezek különleges magok, ezért ne a többi közé ültesse őket, hanem egy elkerített földterületre, amit különös gonddal ápoljon. A tanítvány megfogadta a tanácsot, és egy külön parcellára vetette a Mestertől kapott magokat. Egy év múlva, amikor a Mester ismét eljött hozzá, örömmel újságolta, hogy az összes földjén jó volt a termés, de azon, ahová a tőle kapott magokat ültette, tízszerese termett a szokásosnak. A Mester csak mosolygott, és búcsúzáskor ismét egy zsák gabonát adott ajándékba, s ugyanazt mondta, mint az előző évben.
És ez így ment legalább tíz évig. A Mester minden évben eljött, s búcsúzóul adott egy zsák "varázsmagot". A tanítvány meggazdagodott, gazdagsága és terményei messze földön híresek lettek, olyannyira, hogy a környékbeliek is mind hozzá jöttek vetőmagért.A tizedik találkozásukkor a tanítvány nem bírta tovább, és így szólt: - Kedves Mester! Most már tizedik esztendeje jössz és áldod meg jelenléteddel házamat és annak népét. Nagy kegy nekünk jelenléted a sorstól, nem beszélve a felbecsülhetetlen ajándékról, amit minden évben kapunk tőled, és amitől gazdagság lett a jutalmunk. De áruld el, kérlek, honnét szerzed ezeket a csodálatos varázsmagokat?
A Mester így válaszolt: - Tudod, pihenni jövök ide hozzád minden évben két hetet. Nekem a legjobb pihenés az, ha sétálhatok a természetben. Sétáim során gyakran jártam a gabonaföldjeiden, és szemléltem a termést. Mikor egy-egy különlegesen szép kalászt találtam, leszedtem annak magjait, és egy zsákban gyűjtöttem neked össze. Ezek a magvak nem varázsmagok, hanem a te földed és munkád eredménye. Én csak kiválogattam belőle a legszebbeket, és aztán odaadtam neked, hogy azzal gazdálkodjál..."

Csakis így és ezért érdemes tanítani.
KÖSZÖNÖM NEKTEK, HOGY ÁTÉLHETEM!

Boldizsár Ildikó